Vigyázzon a szemére vers. Aranyosi Ervin: Angyalok kísérnek


Egy lélek állt az Isten közelébe' S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserűn kelt ajkán a "miért", Mikor az Isten intett neki: "Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni, Vigyázzon a szemére vers szőtték e színes porhüvelyt: Pici kezeket, pici lábakat; És most hiába, le kell szállanod, Öröktől fogva te vagy kiszemelve, Hogy e testet betöltsd, Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.

vigyázzon a szemére vers

Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni! Én boldog vagyok Veled, Istenem; Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?

Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S elhagynom búsan és reménytelen Az angyalokat, testvéreimet? Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S felöltenem a gyötrő Nessus-inget, A meghasonlás örök köntösét, A nekem szabott hitvány rongy-ruhát? Ki bor vagyok: a Végtelennek vére, S láng, mely üveg alól is égig ér: Mit vétettem, hogy bezársz engemet Kehelybe, amely megrozsdásodik, S ampolnába, mely romlandó cserép?!

vigyázzon a szemére vers

A törvény ellen nincsen lázadás! Ha milliók mentek panasztalan, Mint a fiókát az atyamadár: Kivetlek.

vigyázzon a szemére vers

Tanulj meg jobban repülni, S jobban becsülni meg az örök fészket! Szomorún indult a kapu felé, De onnan visszafordult: "Ó Uram, Egy vágyam, egy utolsó volna még; Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt, Szerettük egymást véghetetlenül, Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet, Szeretném viszontlátni odalenn, Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot.

Lehet, hogy megtalálod.

vigyázzon a szemére vers