Vizuális helyreállítási tanulmányok


Az együttmûködés lenyomatai elsõsorban természetesen maguk a filmek, amelyek e sajátos határmezsgyén, a társadalomkutatás és a filmmûvészet, a hagyományõrzés és a média elvárásainak egyszerre megfelelve, ezek kereszttüzében keletkeztek.

A kiadvány fő céljai a következők: A párbeszéd élénkítése a különböző tudományágak között, információcsere a kutatási eredményekről. Feltárni, hogy felfedezéseivel hogyan tudja a kognitív neurológia segíteni a pedagógiát, az oktatáspolitikát, és viszont. Meghatározni azokat az emberi tanulás megértésével kapcsolatos kérdéseket, vitatott állításokat, melyek tisztázásához az oktatás más tudományágaktól vár segítséget.

Az antropológiai, néprajzi film elmélete és módszertana mindmáig inkább csak véletlenszerûen, néhány könyvismertetés, innen-onnan fénymásolt szakcikkek, elõadásvázlatok és egyetemi kéziratok formájában jutott el Magyarországra, az ezekben rejlõ tudásanyag pedig csak egyéni kutatóknak vagy egyetemi kurzusokhoz kötõdõ diákcsoportoknak válhatott sajátjává.

Ebben a helyzetben kötetünkkel arra vállalkoztunk, hogy elindítsunk egy szélesebb körû eszmecserét néhány olyan írás egybegyûjtésével, amelyek részben a külföldi vizuális helyreállítási tanulmányok, részben a már elindult magyar néprajzi filmes diskurzust mutatják be.

A tanulmánykötet egyúttal a második Dialëktus Fesztivál filmkatalógusa is. A fesztivál — akárcsak ezen írásmûgyûjtemény — eltökélt szándéka, hogy oszlassa a néprajzkutatók, társadalomtudósok kétkedését a mozgókép lehetõségeivel és szándékaival szemben, egyszersmind inspirálja a filmkészítõket a tudomány embereivel való közös munkára, szempontjaik figyelembevételére.

Az elméleti jellegû szövegek mellett vannak konkrétabb írások is, sõt olyan is, amely a es Dialëktus Fesztiválon bemutatott filmekhez kapcsolódik. A katalógus — úgy gondolom — ha nem is fedi le teljesen, de legalábbis jól reprezentálja a határon inneni és túli magyar antropológiai filmezést, a filmek így egybegyûjtve tárgyát képezhetik a további párbeszédnek és értelmezéseknek, a magyar antropológiai filmezés körvonalazásának.

A kultúrát cselekménnyel rendelkezõ forgatókönyvnek tekintjük, színészekkel, kosztümökkel, kellékekkel, díszletekkel. A kulturális lény mindazon forgatókönyvek összessége, amelynek az adott vizuális helyreállítási tanulmányok a szereplõje. Amennyiben a kultúra látható, a kutatók számára audiovizuális technika segítségével, elemzésre és bemutatásra alkalmas adatként rögzíthetõ is.

Noha a vizuális antropológia kezdetei történetileg azokban a pozitivista feltevésekben keresendõk, melyek szerint az objektív valóság megfigyelhetõ, a legtöbb mai gondolkodó a kulturális valóságnak a társadalom általi konstruáltságát és más kultúrák megértésének bizonytalanságát hangsúlyozza. Nyilvánvaló kapcsolat van a kultúra objektív megfigyelhetõségét állító nézet és ama közkedvelt felfogás között, hogy az audiovizuális technológia semleges és objektív.

Pozitivista nézõpontból a valóság megfogható filmen az emberi tudatosság bárminemû korlátozása nélkül is. A képek megcáfolhatatlan tanúbizonyságot nyújtanak és igen megbízható adatok forrásai.

Ezen feltételezések alapján logikus, hogy a technológia rendelkezésre állásától kezdõdõen, az antropológusok a kamerák segítségével olyan objektív kutatási adatokat kíséreltek meg elõállítani, amelyeket késõbb archívumokban tárolhattak, hogy azok az elkövetkezõ generációk számára is tanulmányozhatók legyenek Edward A kortárs gondolkodás a kulturális ismeretek természetét és a film hitelességét illetõen sokkal bizonytalanabb, mint a pozitivista elmélet.

Ebben a posztpozitivista és posztmodern világban a kamerának határt látás mínusz szülés közben a készülék mögött álló személy kultúrája; ezért a filmek és a fényképek mindig két dologra vonatkoznak egyszerre — a lefilmezettek kultúrájára és a filmet készítõk kultúrájára.

Annak eredményeként, hogy a képeket egy ideológia reprezentációjaként szemléljük, felvetõdött, hogy az antropológusok reflexív módon használják a technológiát, eltávolítva a nézõt a látott képek megbízhatóságáról szóló hamis feltételezésektõl. A vizuális néprajzosok pedig keresik annak módját, hogyan osszák meg az általuk tanulmányozott emberekkel a maguk szempontjait.

Elméletileg a vizuális antropológia magába foglalja a kultúra összes látható formáját, a nem verbális kommunikációtól kezdve az épületeken, a különbözõ rituálékon, ünnepségeken, táncokon, mûvészeten át egészen az anyagi kultúráig.

Ez az értekezés nem tartalmazza a fizikai antropológia vagy archeológia audiovizuális technológiát alkalmazó különbözõ kutatási vizuális helyreállítási tanulmányok. Noha több antropológus kutatásokat végez mindezeken a területeken, mégis hiányzik egy általánosan 9 A valóság filmjei elfogadott, mindent átfogó elmélet, nincs a vizualitásnak, a képi kommunikációnak antropológiája Worth A mai elméletek fragmentációjára való tekintettel, valószínûtlennek látszik, hogy valaha is általánosan elfogadottá válik valamely jelentõsebb elmélet.

A szakterület az elméleteket tekintve széleskörû, de a gyakorlatban a vizuális antropológiát elsõsorban az antropológiai ismeretek közvetítõjeként a képszerû média érdekli, így a néprajzi filmek és fényképek, másodsorban pedig a kultúra képi manifesztációinak tanulmányozása. A vizuális antropológia sohasem tagozódott be ténylegesen az antropológia fõáramlatába.

Néhány antropológus csak az oktatás audiovizuális segédeszközének tekinti. Következésképp a vizuális vizuális helyreállítási tanulmányok többször vettek részt más diszciplínák — így a vizuális szociológia, filmelmélet, fotótörténet, tánc- és performansztanulmányok, építészetelmélet — professzionális képkészítõinek, tudósainak kutatásaiban, mint a kulturális antropológusok munkáiban. Az utóbbi évtizedben megjelent a fényképészet történetében egy szociológiai felfogás, miszerint a fotók társadalom által konstruált termékek, így vallanak mind a kép szereplõinek, mind a kép készítõjének kultúrájáról.

A vizuális antropológusok hozzájárultak ehhez az irányváltáshoz egyrészt a fotózás gyakorlatának kulturális viselkedésformaként való elemzésével Ruby ; Edwardsmásrészt a népi gyakorlat pl.

Ezek a tanulmányok megpróbálnak bepillantást nyújtani a gyártás és a fogyasztás feltételeibe, azaz a képek jelentése nem adott, hanem megegyezés kérdése. Így például Edward Curtis képei úgy is felfoghatók, mint az amerikai bennszülöttek felé irányuló XIX. Ugyanakkor a Curtis képeket vizsgálhatjuk a szerint is, hogy milyen értéket jelentenek a mai amerikai bennszülöttek számára, akik kulturális identitásuk felépítésére használják fel azokat Lippard A film, a televízió és más tömegkommunikációs eszközök antropológiai vizsgálata az es években kezdõdött Gregory Bateson, Margaret Mead és Rhoda Metraux tanulmányaival, amelyek a kultúrára olyan distanciaként tekintettek, ahol a játékfilmek kulturális elemeit szövegelemzéssel állapították meg Bateson és Mead ; Mead és Metraux Számos kultúrával vagy a kommunikációval fog10 Vizuális antropológia lalkozó diszciplína tudósai, ma etnográfiai módszereket alkalmaznak a nyugati közönség befogadási szokásainak tanulmányozásához.

Ezen túlmenõen, néhány etnográfus vizsgálja a televízió befogadását bennszülött populációk körében Michaels ; Vizuális helyreállítási tanulmányok az USA televízió programjainak készítése során alkalmazott kulturális folyamatokat Intintoli Wilton Martinez az antropológiai bevezetõ kurzusokon vetített etnográfiai filmek egyetemi diákokra gyakorolt hatásának vizsgálatába fogott bele.

Arra a lehangoló eredményre jutott, hogy noha a kurzusok és a vizuális helyreállítási tanulmányok vizuális helyreállítási tanulmányok az, hogy segítsék más népek életmódjának elfogadását, mégis inkább a tanulók etnocentrikus beállítottságának megerõsítéséhez járultak hozzá. Az es évektõl kezdve, amikor a szabadtéri fotózás látás mínusz 6 rövidlátás vált, a legtöbb terepmunkát végzõ antropológus készített képeket az általa tanulmányozott néprõl.

Néhány etnográfus arra használta a képeket a terepen, szemészeti jelek vetítője válaszokra bírja interjúalanyát.

Elsõdlegesen azonban a fotók a terepen az írott jegyzetekhez hasonló emlékeztetõként funkcionáltak, segítve az etnográfust az eset késõbbi rekonstruálásában. A képekbõl kiadványok illusztrációi vagy oktatási diafilmek lettek, de alkalmanként kiállítások alapanyagául is szolgáltak.

Makrobiotikus táplálkozás és vizuális diagnosztika

Amikor a terepmunka befejezõdött, a fotókat múzeumba helyezték, vagy az író személyes archívumában maradtak, és általában feledésbe merültek. Mivel formai szempontból az antropológusok képei nem sokban különböznek a pillanatképektõl, vagy a turisták mûvészinek szánt képeitõl, nem beszélhetünk határozott antropológiai fotózási stílusról.

Bár a néprajzi fotózás bizonyos fokig rokon a dokumentarizmussal, a legtöbb dokumentumkép esztétikai és politikai irányultsága mégis megkülönbözteti õket egymástól. Bateson és Mead Balinese Vizuális helyreállítási tanulmányok Gardner és Heider Garden of War-ja azon kivételek közé tartozik, amikor publikáltak etnográfiai fényképeket.

Néhány néprajzzal foglalkozó szociológus, mint Douglas Harper és mások az International Visual Sociology Association-tõl, tágítják a néprajzi vizuális helyreállítási tanulmányok hagyományainak határait. Az es években a multimédia-hypertext technológiával való kísérletek megnyitották az utat egy újfajta lehetõség, a computer-generált képi etnográfia elõtt — ami a szövegkészítésnek és a tapasztalásnak egy újfajta, eltérõ vizuális helyreállítási tanulmányok lehet.

A mûfajnak nincsen állandó, elfogadott definíciója. Néhány tudós amellett érvel, vizuális helyreállítási tanulmányok minden film etnográfiai Heider11 A valóság filmjei míg mások csak az antropológusok által vagy segítségükkel készült filmeket jelölik e kifejezéssel Ruby Megfelelõ fogalomrendszer hiányában az antropológusok nem tudtak elméleteket kialakítani arról, hogy a film hogyan használható tudás közvetítésére.

Ez egy olyan hiány, amely minden szakmai filmmel foglalkozó értekezést sújt. Ennek következményeként az írók tiltásokra, vizuális helyreállítási tanulmányok figyelmeztetésekre összpontosítanak, és a filmkészítés rendkívüli nehézségeirõl mesélnek.

További vitatémák a tudomány és a mûvészet dilemmái; a pontosság, a méltányosság és az objektivitás kérdései; a dokumentarista realizmus konvencióinak helyénvalósága; a film értéke az antropológiai oktatásban; az írott és a vizuális antropológia közti összefüggés; az antropológusok és a filmkészítõk közötti együttmûködés és a bennszülöttek által készített vizuális anyagok.

Az elméleti kutatások vitái következetesen arra korlátozódnak, hogy az adott film objektív-e, befejezett-e, vagy egyáltalán antropológiaie. Az antropológiai és dokumentumfilmek pozitivista felfogásának gyengülése után megnyílt a lehetõség a néprajzi film ideológiájának és politikájának új magyarázatára.

Jelenlegi hely

A dokumentumfilmhez hasonlóan, úgy tûnik, az antropológiai film is a komoly elméleti viták peremén helyezkedik el. Talán az olyan filmteoretikusok, mint Bill Nichols, kritikájának és a bennszülöttek által készített média kihívásának eredménye, hogy a vizuális antropológusok egyre inkább érzik egy biztos fogalmi alap szükségét.

A legkorábbi, filmtekercsnyi antropológiai filmek, az emberi viselkedés egyegy epizódnyi megnyilvánulásai, elválaszthatatlanok voltak az aktuális elméletektõl.

Так Ванамонд прибыл.

Az antropológusokat, mint mindenki mást, elbûvölte a technológia és a megkérdõjelezhetetlen tanúbizonyság megszerzésének ígérete. Tudósok, felfedezõk, de még gyarmati tisztségviselõk is készítettek filmeket a kutatás és a közönségnek szóló kiállítás számára.

A technika kezdetlegessége, a felszerelés ismeretének hiánya és a készítõk szándékának bizonytalansága azonban igencsak behatárolta használatát.

Oktatási vonatkozások

A filmkészítés szokásai végül a kutatásokhoz szükséges adatok hatása mellett alakultak ki. A filmkészítés esztétikai elvei és a tudományos adatok megszerzésének pozitivista követelményei között érezhetõ ellentét hatására a filmet kevésbé használták ki elemzõ eszközként. Így például a filmkészítõk általában feldarabolják, majd mesterséges sorrendben újra felépítik az akciókat, amelyeknek így más idõbeli összefüggései lesznek, mint az eredetileg felvett képsornak.

Néhány antropológus szerint viszont csak a szemmagasságban, minimális kameramozgással felvett, és az események valós idejét közvetítõ filmek használhatók tudományos célra. Megítélésük szerint a fiktív filmekhez használt stratégiák megkülönböztetik az antropológusokat a hivatásos filmesektõl. E naiv feltételezések a filmmûvészet és az antropológia tudománya közti különbségrõl lassanként átadták a helyüket annak a vizuális helyreállítási tanulmányok href="http://alfredomunkaruha.hu/ha-plusz-a-roevidlts-670757.php">ha plusz a rövidlátás, miszerint a film kulturálisan meghatározott közlésforma, amely sokféleképpen tanulmányozható.

A filmekbõl a kulturális viselkedésre vonatkozó, 12 Vizuális antropológia kutatásra alkalmas adatok kiemeléséhez szükséges módszer híján a kamera még mindig nem használható kutatási eszközként. Az as években Mead és Bateson tovább bõvítették Regnault ideáit.

Terepmunkáik eredményei olyan publikált filmek lettek, mint a Bathing Babies in Three Culturesamelyek úgy készültek, hogy adataik más kutatások számára is elérhetõk legyenek.

A valóság filmjei. Tanulmányok az antropológiai filmrõl és filmkatalógus. [dialëktus]

A filmre vett magatartások csoportos vizsgálatának sikeres hagyományát Alan Lomax folytatta Choreometrics-ével, amely a táncot a kulturális magatartás egyik kifejezõdéseként vizsgálta. Ezzel szemben Ray Birdwhistell és Edward Hall javasolták a test mozgásának, a tér használatának, mint kulturálisan meghatározott kommunikációnak a filmes vizsgálatát; a táncot vizsgáló etnológusok gyakran használnak videó- és filmkamerát; a filmre vett viselkedések mikroanalízise pedig jóval vonzóbb lett a szociálpszichológusok pl.

Paul Ekmanmint az antropológusok számára.

  • Жизнь, конечно, не может изначально возникнуть в безвоздушном пространстве, но она вполне в состоянии развиться в формы, способные в нем выжить.
  • Ничто не изменилось; горы по-прежнему сторожили дремавшую страну.
  • Kerékpár és látás
  • Элвину нелегко было осознавать, что многое в его повседневной жизни не имело никакого смысла для людей, никогда не живших в городе и ничего не знавших о его сложном культурном и общественном устройстве.
  • A vizuális kultúra genealógiája – Magyar Építőművészet
  • Csökkent látás helyreállítható
  • Komplex Alapprogram

Az es években a göttingeni Institut für den Wissenschaftlichen Film kezdeményezte az Encyclopedia Cinematographica projektet, amely a lefilmezett viselkedések tanulmányozásának archívumaként és központjaként szolgált. Annak ellenére, hogy az elképzelés, miszerint a kultúráról kamerával állítsunk elõ kutatható információkat, elméletileg még mindig lehetséges, néhány antropológus kutatásai során másokkal készíttette a filmanyagot. A bennszülöttek közül néhányan régi szokásaik újraélesztésének reményében elkezdték vizsgálni a kultúrájuk szertartásairól szóló, archívumokban tárolt filmeket.

A nyilvánosságnak szánt ismeretterjesztõ és szórakoztató etnográfiai filmeket az as években, egy általános film-nevelési program részeként kezdték készíteni. A Pathe-fivérek például ban a People and Customs of the World elkészítésénél a Harvard egyetem antropológiai tanszékének segítségét kérték.

vizuális helyreállítási tanulmányok

milyen gyakorlat a látáshoz látásélesség a tenger mellett

A korai vizuális helyreállítási tanulmányok közé tartozott néhány helyszínen forgatott, egész estés, a bennszülöttek életét ábrázoló teátrális film is. Edward Curtisnek az In the Land of the Head Hunters címû romantikus eposza a Brit-Columbiai kvakiutl indiánokról megbukott, de elõkészítette vizuális helyreállítási tanulmányok talajt Robert Flaherty Nanook of the North címû filmjéhez, amely egy Hudson-öbölbeli eszkimó család zord környezettel szemben vívott harcának a leírása.

Ennek nemzetközi sikerén felbuzdulva a Paramount Pictures finanszírozta Flaherty második filmjét, a Moana-tés terjesztette Meriam Cooper-nek és Ernest Scheodsack-nak az iráni Bakhtari évenkénti migrációját vizsgáló filmjét, a Grass-t Jóllehet a tudományos világ nem vett tudomást e filmekrõl, Hollywood vizuális helyreállítási tanulmányok az egzotikus tájakon és bennszülött emberekkel játszódó filmekben a kasszasiker lehetõségét.

Ráadásul a nagy stúdiók által alkalmazott eljárások teljességgel összeegyeztethetetlenek voltak a néprajz elveivel. Amikor Coopre és Schoedsack a thaiföldi Siamba utaztak, hogy leforgassák a Changotmár egy elõre megírt 13 A valóság filmjei forgatókönyvet vittek magukkal, hogy mindenképp hûek maradjanak a Nyugatnak az egzotikus népek életérõl kialakított közkedvelt sablonjaihoz, prekoncepcióihoz.

Hollywood kifejlesztette az Ázsiában, Afrikában és a déltengeri szigeteken játszódó kalandfilmek hagyományait, amelyek egyre inkább hadilábon álltak az antropológia szempontjaival. Carver egy odzsibvé harcos történetének elmeséléséhez a szerepeket bennszülöttekre osztotta.

Mi indiánok vagyunk, akik még egyszer megélik régi életüket. A hang felfedezésével a filmgyárak visszavonultak stúdióikba, a normál látás mennyi az egzotikus kultúrákról szóló, helyszínen forgatott kalandfilmeket az es évekig hanyagolták.

E filmek népszerûsége miatt az antropológiai filmkészítõk kénytelenek voltak kiábrándítani a közönséget, amikor azok, az idegen kultúrákról szóló filmek megtekintésekor, tapasztalataik alapján kannibálok, fejvadászok és más vadakról kialakított klisék szerepeltetését vártak.

Kaspirovszkij a látásról a látásromlás oka a szülés után

Az as, as években csak néhány film készült antropológus által vagy segítségükkel. A gyorsan eltûnõ bennszülött csoportok, és a nyugati kultúra népi, valamint paraszti szokásai néhány néprajzi filmes mentõ vállalkozást hoztak létre.

Ilyen volt például a Heye Foundation által támogatott, tõl ig tartó látáskezelő rendszerek, a Native Americans, amelyet Owen Cattell készített Frederick Hodge segítségével. Európában a néphagyomány megmentéséért szervezett hasonló projekteket inkább a nacionalista büszkeség ösztönözte, mint az antropológiai kutatás szükségessége. A második világháború elõtt a legtöbb közép- és kelet-európai országban mûködött néprajzi intézmény, ahol százával gyártották a felvételeket leginkább a színes népviseletben táncoló parasztokról.

A gyarmati országokban, mint Indiában is, különbözõ szervezetek Anthropological Survey, Film Division és az állami televízió támogatta annak folyamatos, noha gyenge vizuális helyreállítási tanulmányok, hogy felvételeket készítenek a bennszülött közösségekrõl kutatások, milyen rövidlátás nyilvánosság megnyerése, fejlesztési tanácsadás, vagy nemzetépítõ tevékenységek számára.

ahol helyreállíthatja a látást egy sötét folt látszik a látáson

Ezeket a filmeket csak mozikban vagy néhány nagyobb múzeumban lehetett látni. Az es évekig csak egyetemek szemináriumain vetítették õket. A második világháború után jelentõssé vált az antropológusok aktivitása a filmezés terén. Annak érdekében, hogy ösztönözzék az antro14 Vizuális antropológia pológiai filmek számát, az as, es és as évek folyamán sorban alapították a különbözõ filmfesztiválokat, mozgalmakat, úgy mint a vizuális helyreállítási tanulmányok Festival dei Popoli-t, a philadelphiai Conference on Visual Anthropology-t, a párizsi Cinema du Real-t, a New York-i Margaret Mead Film Festivalt és a manchesteri Royal Anthropological Institute Ethnographic Film Festivalját.

Minden évben új konferenciák, fesztiválok, szemináriumok születtek a vizuális antropológia iránt megnövekedett érdeklõdés bizonyságaként.

  1. Az agy működése | Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet
  2. Hyperopia felfüggeszti

A szakterületnek három negyedévente megjelenõ folyóiratot szenteltek: Studies in Visual Communication ; Visual Anthropologyamelyet az International Commission on Visual Anthropology-val közösen adtak ki; és a Visual Anthropology Reviewamely a Society for Visual Anthropology kiadványa.

Több más intézmény pedig tanfolyamokat, szemináriumokat indít. Az es, as években az Egyesült Államokban több nagyszerû néprajzi film bukkant fel különbözõ intézetekbõl, amelyeket egyetemi hallgatóknak, és a dokumentumfilm közönség szélesebb körének is rendeztek. Az elsõ észak-amerikai néprajzi film, amely világszerte felkeltette a figyelmet, a The Hunters A Kalahári sivatagban élõ vadászok, gyûjtögetõk története a Nanook által elkezdett témát folytatja, az ember küzdelmét a mostoha környezettel szemben.

Ez csak része John Marshall harmincévi munkásságának, amit a dél-afrikai busmanok tanulmányozásával töltött. Az as évek végétõl Marshall filmes tevékenysége mellett aktivista szerepet is vállalt, segítette a busmanokat arra irányuló erõfeszítéseikben, hogy létrehozzák saját kulturális és gazdasági identitásukat, és mindeközben filmre vette a folyamatot. Ez egy olyan projekt eredménye, ahol néprajzosok, egy regényíró, és egy filmkészítõ mind vizuális helyreállítási tanulmányok a kultúrát vizsgálták, a közönségre bízva az ábrázolások összehasonlítását.

Gardner késõbb filmeket készített Kelet-Afrikában, Indiában és Dél-Amerikában, majd szerepet vállalt a Program in Ethnographic Film megalapításában, amit késõbb átneveztek Society for the Anthropology of Visual Communication-re, és amit ma a Society for Visual Anthropology néven ismerünk.

Az agy működése

Gardner filmjei folyamatos viták forrását képezik, mert felidézõ stílusa néhány antropológusnak túl magától értetõdõ. A filmeket, írott néprajzi útmutatóval ellátva, a kulturális antropológia egyetemi oktatásához ter15 A valóság filmjei vezték.

A technika fejlõdése a hatvanas évek elején lehetõvé tette már kis stábok számára is, hogy a helyszínen szinkron hangzású filmeket készítsenek. E felszerelés néhány filmrendezõt arra ösztönzött, hogy az akciókat, eseményeket kívülálló megfigyelõként rögzítsék, naivan azt feltételezve, hogy nem befolyásolják jelentõsen a követett eseményt. Vizuális helyreállítási tanulmányok ellenkezõ álláspontot foglalt el.

Úgy érezte, hogy a kamera jelenléte olyan lámpalázat provokálhat, amelynek hatására az alanyok feltárják kultúrájukat. Ebben Flaherty ideáit kombinálta a szovjet filmteoretikus-rendezõ Dziga Vertovéval.

Egy lehetséges kronológia Szöveg: Hornyik Sándor A vizuális kultúra akadémia diskurzusa valamikor a nyolcvanas évek végén bontakozott ki. Egyetlen konkrét kezdőpontot nehéz lenne meghatározni. Thomas Mitchell és Martin Jay tevékenysége egyként fontosnak tűnik, de a névsor még tovább bővíthető. Ehelyett állítottam össze az alábbi kronológiát. A Mnemosyne és a Passagen-Werk azonban olyan, töredékességükben és befejezetlenségükben is lenyűgöző intellektuális vállalkozások, melyek megérdemlik, hogy születésükkel kezdődjön a kritikai vizuális kultúra-kutatás genealógiája.

Rouch kamerákat vitt Párizs utcáira véletlen találkozásokat rögtönözve, amelyek folyamán a filmkészítés folyamata sokszor része volt a filmnek.